Salgótarján

Nógrád megye székhelye
Területe: 100,84 km2
Lakossága: 35.411 fő

Városismertető


Salgótarján Magyarország északi részén, Budapesttől nagyjából 110, Gyöngyöstől 60, Egertől 65 kilométerre terül el a Karancs, Cserhát és Medves hegységek találkozásánál, a Zagyva és a Tarján-patak szűk völgyében.
Története nagyjából a honfoglalás koráig vezethető vissza. Nevét a honfoglaló magyar törzsek egyikétől, a Tarján törzstől eredeztethetjük, hiszen ők voltak a terület birtokosai a 10. század első felében. A Salgó (jelentése: ragyogó, fényes) pedig nagy valószínűséggel a közeli Salgó várra utal. Fejlődése nagyjából a 17. században vette kezdetét, mikor már saját malommal és kovácsműhellyel is rendelkezett, azonban Az 1682-es füleki várostrom utána település teljesen elnéptelenedett, csaknem egy évtizedig lakatlanul állt. Újabb életet a 1782 környékén érkező betelepülő népek hoztak a területre, melynek következtében a lakosság nemzetiségi összetétele rendkívül színessé vált. A letelepülők túlnyomórészt szlovákok voltak, de érkeztek ruszinok és visszavándorló magyarok is.
Fellendülését az 1850-es évek barnakőszén felfedezéseknek köszönhette. Az 1860-as évek végére megalakult az akkori idők egyik legnagyobb vállalkozása: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, amely 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexummá fejlődött a gazdag szénforrásoknak köszönhetően. Az egyesülés után a Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Rt nevet viselte, amely akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomítójává nőtte ki magát.
Korábban, az 1950-es éveket megelőzően Nógrád megye székhelyének szerepét Balassagyarmat töltötte be, Salgótarján csupán 1950 óta a megye székhelye. Területéhez elsőként csak Baglyasalját csatolták, majd egyre több környékbeli település is a város részévé vált. 
Szénbányászatának köszönhetően Salgótarján a 19. századra meghatározó iparvárossá vált , egészen addig, míg a termelés a széntartalékok kimerülése és a magas önköltségi ár miatt meg nem szűnt. Az üzembezárások kora nagyjából az 1970-es években vette kezdetét: elsőként a síküveggyár mondott csődöt, majd sorra szűntek meg újabb és újabb gyárak. A rendszerváltás óta tehát, a város vezetése kisebb nagyobb sikerrel arra törekszik, hogy ipara alkalmazkodjon az újabb körülményekhez, illetve egyre nagyobb figyelmet fordít a város vezetősége a turizmus fejlesztésére is. A turizmusfejlesztés kapcsán 2009-ben hatalmas városfejlesztő projekt vette kezdetét, melynek célja az egykori, 1980-as évek- beli salgótarjáni hangulat felidézése.
Salgótarján korábbi kulturális értékekkel nem nagyon büszkélkedhet, a török jelenlét sem hagyott emlékeket a városban. Főbb kulturális értékeit a palóchagyományoknak köszönheti. 

Érdekességek, látnivalók

•    Zagyvapátfalvai Római Katolikus templom: Salgótarján összesen hét templommal büszkélkedhet, melyek közül négy római katolikus. Az említett templom az 1700-as években épült, eklektikus stílusban. A második világháború során súlyos károk érték, ezért 1955-ben teljes átépítés vált szükségessé, új harangját is ekkor kapta.

•    Kisboldogasszony templom: a barokk stílusú, 18. századi templom rendelkezik Nógrád megye legnagyobb, közel 2500 kilogrammos harangjával. Látványosságként itt található a Bóna Kovács Károly által készített Szent József oltár is

•    Salgótarján környékén több várral, várrommal is találkozhatunk, ahogyan a 13. századi Somoskői várral is. Területe a magyar–szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, a szlovákiai oldalon helyezkedik el. 
A somoskői vár alatt, a Petőfi-emlékligetben található az úgynevezett Petőfi kunyhó, amelyben a költő 1845-ben egy rövid időt eltöltött. Ma csaknem eredeti állapotában (azóta új tetőszerkezetet kapott) emlékkiállítás helyéül szolgál.

Petőfi Salgó címmelegy verset is írt az itt eltöltött időről:

„Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el 
A Mátra egyik erdőséges ága,
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetői kősziklára ül
Borús napokban a pihenni vágyó
Terhes felhőknek vándor serege;
Ez a műhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égiháború
Készítni szokta a villámokat,
Haragvó isten égő nyilait..”

•    A Salgótarjánra jellemző palóc konyha rengeteg remek receptet hagyott az utókorra, mint például a káposztás malacgulyás, a herőce,a görhe, a ganca és a pampuska.
 
A „gőrhe”, vagyis a palóc kukorica lepény elkészítéséhez kukoricalisztre, cukorra, sütőporra, tojásra, vízre és olajra van szükség

Elkészítése:
A tojásokat a porcukorral simára keverjük, majd folyamatos kevergetéssel hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, az olajat, a vizet és ezeket is jól elkeverjük szép simára.
A kilisztezett, kizsírozott tepsibe beleöntjük, és előmelegített sütőben, lassú tűzön kb. 1 óráig sütjük.